Közös téli esték Kozárdon
Reményik Sándor: Télelő /részlet/
„Ez télelő, - sötétedik hamar,
Mindjárt homályba hull a kis szoba…
Vajon derültebb volna s biztatóbb,
Megnyugtatóbb és ígéretesebb,
Ha valaki mellettem ülne most
És fogná erősen a kezemet,
Fülembe suttogva varázs-igét?
Talán ha betöltene Az,
Akit most is csak hírből ismerek,
Kihez esetlen imát dadogok
És hatalmában félig sem hiszek
Csak akarok, csak akarok…
Ha visszahozná múlt novemberek
Tengeralatti advent-illatát,
Ha megtenné a képtelen csodát,
És olyan volna ez a délután…
Akkor talán, talán, talán
Fénybe borulna most is a szobám.”